|
Ezen nem kell túlságosan meglepődnünk. Hiszen egyetlen kis vitamin, a niacin volt az, amely egy csapásra megszüntette a pellagra által okozott három „D"-t: a diarét (hasmenés), a dermatitist, és a dementiát (tudathasadást).
Egyes szakértők egy negyedik „D"-t is beillesztettek a sorba - a „halál"-t, miután az 1900-as évek elején délen borzasztó pellagra járványok söpörtek végig. A becslések szerint 1915-ben 10 000 ember kapta meg a betegséget, majd további 7000 halt meg 1929-ben. Ezenfelül több ezren végezték különböző elmegyógyintézetekben. A legtöbb áldozat olyan szegény volt, aki kukoricaliszten, kukoricadarán, disznózsíron és fehérlisztből készült kekszeken élt.
A hatóság meg volt győződve arról, hogy fertőző betegségről van szó, egészen addig, amíg 1937-ben néhány igen beteg páciens kísérletképpen B2-vitamint, niacint kapott, és „csodás módon" meggyógyult, még pszichózisából is.
Az 1960-as évek elején a tudósok rájöttek, hogy egy hormonszerű vegyületet, a prosztaglandint, mely az egyik legfontosabb ismert biológiai anyag, a test egyedül az omega-3 és az omega-6 zsírsavakból képes előállítani.
Ezen alapvető zsírsavak mindkét családja szükséges ahhoz, hogy ez az újonnan felfedezett, egész testünkre kiterjedő szabályozórendszer működhessen.
Az omega-3 és omega-6 olajokból előállított prosztaglandinokat és a hozzájuk tartozó molekulákat összefoglaló néven „eicosanoidok"-nak nevezzük. Az eicosanoid ugyanolyan fontosnak bizonyult, mint például az inzulin hormon, melyet a hasnyálmirigy állít elő.
Az inzulin azonban a vérben kering, míg az eicosanoidok abban a sejtben vagy szövetben fejtik ki hatásukat, amelyben létrejönnek.
A tudomány végre rájött, hogy az alapvető zsírsavak miért olyan alapvetők - a belőlük előállított eicosanoidok mindenből kiveszik a részüket, hiszen minden szervrendszerre hatással vannak.
Forrás: Clara Felix: All about omega-3 oils
|
