 |
 |
 |
|
Szómagyarázat Aerob anyagcseréjű szervezet Alfa-linolin sav (LNS) Angina pectoris Antioxidánsok Arachidonsav (AS) Ateroszklerózis Docosahexénsav (DHS) E-vitamin Eicosanoidok Eicosapenténsav (EPS) Érelmeszesedés Fagociták Fibrinogén Koleszterin Leukotrin Lignan Lipoproteinek Omega-3 olajok Prostaglandinek Skizofrénia Telített zsírok Telítetlen zsírsavak Ttriglicerid Tromboxin Vérnyomás Aerob anyagcseréjű szervezet. Az életműködéséhez a levegő oxigénjét igénylő, és felhasználó szervezet. Alfa-linolin sav (LNS). Az élettani fontosságú zsírsavak omega-3 családjának elsődleges tagja. Szervezetünk az LNS-t eicosapenténsawá (EPS) vagy docosahexénsawá (DHS) alakítja. Angina pectoris. A szív csökkent oxigén ellátása miatt jelentkező mellkasi fájdalom Antioxidánsok Testünk sejtjei, szövetei a szabad gyököknek nevezett agresszív atomcsoportok állandó támadásának vannak kitéve - a kutatók számításai szerint minden egyes testsejt naponta körülbelül 10 000 alkalommal. A szabad gyökök az anyagcsere és a baktériumok elleni védekezés során, valamint az ultraibolya- és röntgensugárzás hatására keletkeznek, de bizonyos körülmények között, pl. tartós légszennyezettség, betegségek, vagy dohányzás hatására fokozottabban termelődnek. Azáltal károsítják a sejteket - legrosszabb esetben a sejtmagban lévő örökítő anyagot -, hogy szabad elektronjuk lévén összekapcsolódnak a sejtalkotó anyagokkal. Egy-egy ilyen súlyosan sérült sejt rákos sejtté válhat, vagy elhalhat, melyek eltakarítása az immunrendszer feladata. Továbbá a szabad gyökök károsító hatása sok betegség kialakulásában kimutatható: nagy szerepet játszanak a sejtek öregedési folyamataiban, a koszorúér-elmeszesedés, a szívinfarktus, a rákos megbetegedések, bőrgyógyászati megbetegedések, több májbetegség kialakulásában. A szabad gyököket ártalmatlanítani képes antioxidánsok tehát többszörösen is támogatják az immunrendszer munkáját. A legfontosabb gyökfogók: C-, E-vitamin, béta-karotin, a nyomelemként előforduló szelén, valamint a réz, a cink és a bioflavonoidok. Nélkülük fertőzések és rosszindulatú daganatok egész sorának eshetnénk áldozatul.
Arachidonsav (AS). Az élettani fontosságú zsírsavak omega-6 családjának tagja. Szervezetünk az AS-t az elsődleges omega-6 zsírsavból, a linolinsavból állítja elő.
Ateroszklerózis. Az artériákban lerakódott zsír, mely az erek beszűkülését okozza.
Docosahexénsav (DHS). Az omega-3 család többszörösen telítetlen tagja, melyet szervezetünk az LNS-ből állít elő. Nagy mennyiségben a hideg vízi halakban és a tengeri emlősökben fordul elő.
E-vitamin. Evans és Bishop amerikai kutatók 1922-ben fedezték fel állatkísérleteik során, amikor a patkányok vemhességére gyakorolt hatását figyelték meg - innen kapta nevét is: a tokoferol elnevezés a görög tokosz és a pherein szavakból származik, melynek jelentése "gyermekszületést elősegítő". A további kutatások során bebizonyosodott, hogy az E-vitamin ennél sokkal kiterjedtebben befolyásolja a szervezet működését. Ma már azt is tudjuk, hogy az egyik leghatásosabb zsíroldékony antioxidáns, és hogy sok betegség megelőzésében játszhat szerepet. Többek között védhet a szív-érrendszeri- és a daganatos megbetegedésekkel szemben, s mivel sejtszinten fejti ki hatását, az öregedés folyamatát is lassíthatja. Az E-vitamin legfontosabb szerepe a sejthártya védelme: megakadályozza, hogy az oxidáció hatására a sejthártyák többszörösen telítetlen zsírsavai károsodjanak, valamint antioxidánsként segít semlegesíteni a sejteket károsító szabad gyököket. Ezért elsősorban betegségmegelőző szerepe jelentős, de segíti a szelén és a K-vitamin felszívódását is. Az összes antioxidáns közül az E-vitamin nyújtja a legnagyobb védelmet a szív- és érrendszeri betegségekkel szemben, mert könnyen be tud épülni az LDL-koleszterin molekulába, és megakadályozza annak oxidációját (a szabad gyökök oxidálta koleszterin különösen árt az érfalnak, és az érelmeszesedés kialakulásában jelentős szerepet játszik). Ezenkívül a vitamin elősegíti az LDL-koleszterin lebontását, megelőzi a vérrögök kialakulását, és akadályozza a különböző szívbetegségek kialakulásában szerepet játszó gyulladásos folyamatokat.
Eicosanoidok. Természetes hormonszerű vegyületek, amelyek számos testfunkciót vezérelnek. Testünk az omega-6 olajokból állítja elő.
Eicosapenténsav (EPS). Az élettani fontosságú zsírsavak omega-3 családjának tagja. Szervezetünk az LNS-ből állítja elő. Nagy mennyiségben a hideg vízi halakban és a tengeri emlősökben fordul elő.
Érelmeszesedés. Az öregedéssel járó természetes folyamat. A verőerek (artériák) fokozatosan veszítenek eredeti rugalmasságukból. Meszesedésük - az arteroszklerózis - bizonyos határon túl súlyos betegségekhez vezethet Erre hajlamosít a stressz, a dohányzás, az egészségtelen, zsíros étrend és a magas vérnyomás. Az érelmeszesedést elősegíti a vér magas koleszterin- és zsírszintje. A tünetek attól függenek, hogy mely erek meszesedtek el. Felléphet például mellkasi fájdalom, lábfájdalmak és időszakos látás-, beszéd-, egyensúly- és végtagmozgatási zavarok is előfordulhatnak. Az érelmeszesedést okozó anyagok lerakódnak a verőerek falán, s azok ettől megkeményednek, és szűkebbé válnak. A véráramlás romlik, nő a vérrögképződés veszélye. Néha egyik vagy másik verőér teljesen eltömődik. Az érelmeszesedésre hajlamosabbak a férfiak, mint a nők. A hajlam öröklődik. Az érelmeszesedés kiváltotta betegségek gyakoribbak a fejlett országokban, ahol a lakosság jelentős része túltáplált, túl sok zsiradékot fogyaszt, és mozgásszegény életmódot folytat.
Fagociták. Fehérvérsejtek, melyek a szervezetbe jutott baktériumokat, vírusokat bekebelezik, és elpusztítják.
Fibrinogén. Nagy molekulasúlyú, fonalas szerkezetű, vízben oldódó fehérje; a trombin nevű fehérjebontó enzim hatására vízben oldhatatlan fibrinszálak formájában a vérplazmából kiválik, s így vesz részt a véralvadásban. A májban termelődik, előfordulási mennyisége a vérplazma 0,2-0,4 %.-a.
Koleszterin. A koleszterin a szervezet számára alapvetően fontos, nélkülözhetetlen alkotórész, minden sejt membránjának összetevője, feladata elsősorban a membrán rugalmasságának, képlékenységének megtartása. Nem oldódik a vérben, ezért részecskék szállítják, amelyeket lipoproteineknek nevezünk. A lipoproteieknek két fontos fajtája az alacsony sűrűségű lipoprotein (LDL - low density lipoprotein) és a nagy sűrűségű lipoprotein (HDL - high density lipoprotein). Azt a koleszterint, amelyet az LDL szállít, gyakran "rossz" koleszterinnek nevezik. Az LDL a májból a sejtekhez szállítja a koleszterint. Ha túl sok koleszterin képződik, vagy a sejtek túl keveset használnak fel, a felesleg a vérben marad és az erek falára, lerakódik. Azt a koleszterint, amelyet a HDL szállít, gyakran nevezik "jónak". A HDL elszállítja a koleszterint a sejtekből, visszajuttatja a májba, amely aztán epesavat termel belőle. Ilyen módon védi az ereket a lerakódástól.
Leukotrin. Hormonszerű vegyület - eicosanoidok - egy csoportja, melyet testünk az omega-6 olajokból állít elő. A túl sok, AS-ből előállított leukotrin összefüggésbe hozható a gyulladásos betegségekkel és a légúti szűkületekkel (asztma).
Lignan. Növényi rost, melyet testünk a természetes bélflóra segítségével dolgoz fel. Leggazdagabb forrása a lenmag. Daganatellenes hatásáról ismert (nem azonos a ligninnel, amely a cellulózzal rokon növényi rost, és amely a növények fás sejtfalait alkotja.)
Lipoproteinek. Speciális fehérjék, amelyek a vérben lévő és a vízben köztudottan nem oldódó zsírokat szállítják. Attól függően, hogy mennyi trigliceridet tartalmaznak, megkülönböztetünk nagyon alacsony sűrűségű (angol rövidítéssel VLDL) lipoproteint, amely jobbára a triglicerideket szállítja, alacsony sűrűségű (LDL) lipoproteint, amely elsősorban az LDL-koleszterin továbbítója és magas sűrűségű (HDL) lipoproteint, amely a HDL-koleszterin transzportőre. A különféle zsíranyagcsere-zavarokra jellemző egyik vagy másik, esetenként akár egyszerre kétfajta lipoprotein szintjének kóros megemelkedése.
Omega-3 olajok. A zsírok egy speciális fajtájához tartoznak, mégpedig az esszenciális - azaz alapvető - zsírsavakhoz. Ezek a zsírok elengedhetetlenek az egészséges élethez. Minden zsír szénből, oxigénből és hidrogénből épül fel. Ezek az elemek zsírsavnak nevezett molekulákká szerveződnek. A zsírsavmolekula zsír része lánccá összeállt szénatomból áll, a sav részt pedig oxigén- és hidrogénatomok alkotják, melyek a szénlánc végéhez kötődnek. Egy lánc négy-huszonnyolc szénatomból állhat, s a lánc hosszúsága szerint megkülönböztetünk rövid, közepes és hosszú zsírsavakat.
Prostaglandinek A sejtek fala kétféle nélkülözhetetlen, esszenciális telítetlen zsírsavat tartalmaz. Ezek a linolsav és a linolénsav. Ezeket az anyagokat az omega-6 és az omega-3 zsírsavak tartalmazzák. A sejtek falai részben foszforlipidből épülnek fel, amelyek alkotóeleme a zsírsav. A prostaglandinek amolyan ki és bekapcsoló szerkezetként is működnek, amit a hormonok szabályoznak. A zsírsav fajtáját a táplálék által bevitt zsírsav minősége határozza meg. Ha telített zsírokból készül, kevesebb folyadékot tartalmaz, ami hozzájárul ahhoz, hogy a sejtek sebezhetővé, és könnyen elhalókká válnak. Ha azonban a nélkülözhetetlen zsírsav hozzájárulásával készülnek a sejtek, a sejtmembránok tűroképessége nagyobb lesz. Természetes hormonszerű vegyületek, amelyek számos testfunkciót vezérelnek. Hatnak a hormonok és az enzimek kiválasztásra, gyulladásos elváltozásokra, vérnyomásra, vérkötő képességre, a szív és a tüdő működésére. A prostaglandinek úgy keletkeznek, hogy amikor a hormon megüti a sejtfalát, a sejtben levő enzim arra ösztönzi a sejtzsír egy részét, hogy változzon át prostaglandinné. Ebben a pillanatban a prostaglandin a sejt működését ingerli, illetve fokozza, vagy lassítja, az-az ki bekapcsolja a sejtet. Rövid élete alatt a prostaglandin nagyon fontos tevékenységet fejt ki. Hiánya szerepet játszik a szív- és az érrendszeri-betegségek kialakulásában, és a rákbetegség kifejlődésében. Hiányának tünetei lehetnek, krónikus fáradság, száraz bőr, emésztési zavarok, az ellenálló képesség gyengülése, figyelem összpontosítási nehézségek, aktivitási rendellenességek stb. A túl sok omega-6-ból előállított prosztaglandin összefüggésbe hozható a gyulladásos betegségekkel és az artériás görcsökkel és további negatív hatásai lehetnek a szervezetre.
Skizofrénia. Mentális betegség, melyet gyakran hallucinációk, „hangok", téveszmés gondolkodás és a valóságtól való elszakadás kísér.
Telített zsírok. A zsírban a szénlánchoz olyan sok hidrogénatom kapcsolódik, amennyi csak lehetséges - a lánc hidrogén atomokkal telített.
Telítetlen zsírsavak. Lehetnek egyszeresen vagy többszörösen telítetlenek. Az egyszeresen telítetlen zsírsavakban két hidrogénatom levált két egymást követő szénatomról a lánc közepén. Ennél a szén-szénkötésnél, ahonnan a hidrogén levált, kettős kötés alakul ki, mely a lánc gyenge pontját képezi és megtöri a láncot. Mivel a töréses láncok nem tudnak szorosan egymáshoz simulni, az egyszeresen telítetlen zsírsavak kevésbé szilárdak, s már szobahőmérsékleten megolvadnak. A többszörösen telítetlen zsírsavakban még több - négy-tizenkettő - hidrogénatom vált le a szénláncról. Minél kevesebb hidrogén van egy láncon, annál több törés van benne. S minél több törés van benne, annál folyékonyabb a zsiradék. A többszörösen telítetlen zsírsavak csoportjába tartoznak az omega-6 és az omega-3, azaz az esszenciális zsírsavak. Az omega-3 elnevezés onnan származik, hogy az első kettős kötés a harmadik szénatomnál van.
Ttriglicerid. A lipoproteinek zsíralkotórésze még a triglicerid, amelynek magas szintjét a zsíros táplálkozáson túl a sok szénhidrát, valamint az alkoholfogyasztás okozhatja. Eredményes fogyókúrával rendeződhet a vér triglicerid-szintje is. A vér normális triglicerid-szintjének felső határa: 2,3 mmol/l.
Tromboxin. Az alapvető zsírsavakból előállított eicosanoid. A túl sok, AS-ből előállított tromboxin összefüggésbe hozható az artériákban természetellenesen képződő vérrögökkel.
Vérnyomás. A szív működése közben a tüdőből érkező oxigenizált vért a nagy vérköri artériás rendszerbe pumpálja. A szívösszehúzódáskor továbbított vérmennyiség (pulzustérfogat) szorozva a szívműködés frekvenciájával (pulzusszám) megadja az egy perc alatt a nagy vérkörbe juttatott vér mennyiségét (perctérfogatát, PTF). A rugalmas falú nagyerekbe juttatott vér az érfalra nyomást gyakorol, és azt kitágítja. A nyomás a szívkamra összehúzódásának végén a legmagasabb (szisztolés nyomás) a szív elernyedési fázisának befejeződésekor (diasztolés nyomás) pedig a legalacsonyabb. A szisztolés vérnyomás értékét leginkább a perctérfogat nagysága és a nagyerek rugalmassága (ellazulóképessége) határozza meg. A szív elernyedésekor a vér áramlásához szükséges erőt a nagyerek rugalmassága biztosítja. A diasztolés vérnyomást e hajtóerőn kívül a viszkózus folyadék súrlódásából, illetve a kiserek, az úgynevezett ellenálló erek átmérőjébol fakadó elfolyási ellenállás határozza meg.
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
