A gyermekekre ható stressz és annak megértése
Bizony a kisgyermekek is aggódnak, és bizonyos mértékig stresszt éreznek. A fantáziájuk nagyon erős, rengeteg dolgot másképpen látnak, mint mi felnőttek, ezért fontos megismerni életük apróbb rezdüléseit is, világlátásuk mikéntjét, hogy megértsük, min mehetnek keresztül nap mint nap.
A stressz a nekünk és a velünk szemben támasztott követelmények függvénye. Ezek az igények gyakran külső forrásokból származnak, mint például a család, munkahelyek, a barátok vagy az iskolák. Azonban eredhetnek belső forrásokból, dilemmákból is, mint például hogy mi az, amit gondolunk, hogy kellene csinálnunk, és mi az, amire képesek is vagyunk. A stressz ezért hatással lehet mindazokra – beleértve a gyermekeket is –, akik már érzelmileg összevetik e két dolgot.
Óvodáskorban a szülők elkülönítése például szorongást okozhat, később pedig az iskolai és társadalmi nyomás (különösen a beilleszkedésben) okozhat stresszt.
Ez a fajta, gyermekekre ható stressz az élet, és a közösségekbe való beépülés természetes velejárója, ami senkit sem kerül el. Ami viszont problémát jelent, az az, hogy napjainkban nagyon sok gyermek „túl elfoglalt”, nem jut annyi ideje kreatív játékra és pihenésre, mint amennyire szüksége lenne ahhoz, hogy optimális módon megélje gyermekkorát és megtanulja a stresszkezelés legfontosabb lépéseit.
A gyermekek ma az óvodai és iskolai foglalkozások változásának köszönhetően vitathatatlanul túlterheltebbek, mint korábban. Gyakran már óvodában annyi feladat, plusz tevékenység hárul a kicsikre, – igaz, játékos formában – hogy azok teljesen leterhelik őket. Az iskolában pedig ez csak hatványozódik.
A túlterhelt gyermek egyik legfeltűnőbb ismérve, hogy nincs kedvük különféle elfoglaltságokban, különórákon, sportfoglalkozásokon, stb. részt venni, sokat panaszkodnak miattuk, kedvtelenül teljesítik őket.
Ilyenkor a legegyszerűbb megoldás, ha beszélünk gyermekünkkel arról, hogyan érzik magukat az iskola utáni külön tevékenységekben. Fontos, hogy megértsük gyermekünket, mert sokszor, bár kicsik, a gyerekek pontosan tudják, mire van szükségük.
Ha panaszkodnak, tudjuk meg, mi az, ami miatt rossz érzésük van, és beszéljünk az adott szakkör, sport, külön óra előnyeiről és hátrányairól is, hogy megértsék az iskola utáni feladatok létjogosultságát. Ha a gyerkőc nem szeretné folytatni, amire beírattuk, de a leállás nem lehet opció, akkor olyan módokat kell találni, amelyekkel idejét és felelősségét fel lehet szabadítani, hogy a benne lévő szorongás csökkenjen, s több idő jusson a játékra, mint stresszoldásra, kikapcsolódásra.
A gyerekekre nehezedő stressz nem csak abból ered, ami a sajátéletükben történik, hanem abból is, ami körülöttük zajlik. A gyerekek meghallják, ha a szülők a munkahelyi gondokról beszélgetnek, vagy beteg rokonokról, házastársi-, párkapcsolati problémákról, pénzügyi aggodalmakról van szó. Sőt olyan érzékenyek a környezetük rezgéseire, hogy szavak nélkül is érzik, ha feszültség van otthon, és mivel a gyermekek gondolkodása még igencsak egocentrikus, sokszor ilyen helyzetben magukat kezdik hibáztatni a feszültség miatt. Szülőként és felelős felnőttként figyelnünk kell arra, hogy miként is beszélünk ezekről a kérdésekről, hogyan viselkedünk, amikor a gyerekek a közelben vannak, mert könnyen felvehetik aggodalmainkat és elkezdhetnek aggódni önmagukért, szorongani.
Még a nagyvilág hírei is stresszt okozhatnak a gyermekeknek.
Azok a gyerekek, akik zavaró képeket látnak a tévében vagy természeti kataszrófákról, háborúkról, terrorizmusról hallanak hírt, könnyen aggódhatnak a saját- és szeretetkapcsolataik biztonságáért.
Beszélgetni kell velük arról, amit látnak és hallanak, és figyelemmel kell kísérni, hogy mit néznek a tévében, hogy segíthessünk nekik megérteni, mi történik. Ugyanígy elég a biztonságérzet kibillentéséhez már az is, ha csak egy társától hall valamit, amiről nem sokat tud, s amitől szorongani kezd, ezért figyeljünk gyermekünk rezdüléseire, beszélgessünk vele. Kérdezzük a napjáról, arról, arról, hogy érzi magát, mi történt vele az óvodában, iskolában, hogy megértsük, min is megy keresztül napi szinten. Így segíthetünk neki megérteni a világot, és feloldani a kialakult stresszt.
A gyerekek szeretnek játszani. Méghozzá folyamatosan. Van, hogy tárgyakkal – labdák, csúszda, hinta, kisautó –, s van, hogy szerepekkel, helyezetekkel, ahol a fantáziája szárnyalhat. Az anyanyelv tanulásában is rendkívül fontos, hogy minél választékosabban fejezze ki magát, s a gyerek ezt szereti is. Mindent felhasznál, amit hall és ahogyan azt hallja. A kérdésekben tehát mellőzzük azokat, melyekre csak igennel, vagy nemmel tud válaszolni.
Leginkább azok a gyermeket bevonó kérdések lehetnek hatékonyak és beszédesek, amik megmozgatják, elragadják a gyerkőc képzeletét.
Ilyen kérdések például a következők:
- Mi volt a legjobb a mai napon az iskolában/óvodában?
- Milyen új érdekességet tanultál ma?
- Kivel játszottál ma, és mit játszottatok?
- Ha valamelyik társad tanár/óvónéni lehetne egy napra, ki lenne az?
- Ha egy napra te lehetnél a tanár/óvónéni, akkor mit csinálnátok a gyerekekkel?
- Ha a mai napban meg tudnál változtatni valamit, akkor mi lenne az?
- Mitől érezted ma büszkének magad az iskolában/óvodában?
- Milyen szabályt a legnehezebb betartani az iskolában/óvodában?
- Hányadik vagy a tornasorban?
- Ki csalt ma mosolyt az arcodra? Mivel?
- Ki okozott szomorúságot ma neked? Miért?
A kérdések ugyanígy vonatkozhatnak családi dolgokra is, ahol azokat az eseményeket dolgozhatjuk fel közösen a gyerekkel, amik körülötte történnek, de benne ugyanúgy lecsapódnak
Bár nem mindig könnyű felismerni, amikor a gyerekek nyomásnak vannak kitéve, a rövid távú magatartásbéli változások – mint a hangulatingadozások, a cselekvés vagy alvási szokások megváltozása, éjszakai ágybavizelés – jelzések lehetnek. Egyes gyerekeknél fizikai tünetek is jelentkezhetnek, például gyomorfájás vagy fejfájás, másoknak nehézséget okozhat koncentrálni vagy épp befejezni iskolai feladatokat, és vannak olyanok is, akik egészen visszavonulnak, vagy sok időt töltenek egyedül.
A fiatalabb gyermekek továbbá új szokásokat is felvehetnek, mint például a hüvelykujj szopás, a haj csavargatása, vagy az orr piszkálása. Idősebb gyerekek elkezdhetnek hazudozni, harcolni, vagy megtagadni az engedelmességet. A stresszes gyermek túlzottan reagálhat kisebb problémákra is, rémálmai lehetnek, odabújós lesz, vagy az iskolai teljesítménye drámaian romlik.
Sokszor az is előfordulhat, hogy egy-egy betegség – köhögés, láz, gyomorfájás – hátterében éppen egy szorongás áll, s ezzel próbálja felhívni magára a gyermek a figyelmet.
A megfigyelés azonban nem minden. Pórbáljuk megélni azt a képet, amit a gyermek magában őriz azzal, hogy játszani kezdünk vele. Akár kérdések formájában, akár szerepjátékokon keresztül, a játék minden esetben megkönnyíti egy-egy helyzet feldolgozását. Azonban nem kell túlaggódni a felfedezett tüneteket. A stressz jótékony hatással is bír a gyermek fejlődését illetően. Motiválhatja dolgokban, és segíthet megtanulni, hogyan küzdjék le szorongásaikat. Ehhez, mi szülök, felnőttek a megértést és az odafigyelést tudjuk biztosítani.
Forrás (_)
