A szerepjátékok fontossága a gyermekek fejlődésében

A szerepjátékok fontossága a gyermekek fejlődésében

A játék a gyermekkor természetes velejárója. Fejleszti a gyermekek kreativitását, segíti mozgásuk, agyuk fejlődését, és szórakoztatja őket. van viszont a játékoknak egy olyan formája, ami különös fontossággal bír a gyermekek életében: ez pedig a szerepjáték. Hogy miért van kiemelkedő jelentősége, milyen pozitív hatással van ez a kicsik személyiségének fejlődésére, az egyre önállóbb életre való felkészülésére, és élményeik, tapasztalataik eldolgoz

A játékra való képesség – hasonlóan a zenéhez – már az ősidőktől velünk lévő ajándék, melynek gyakorlása folyamatos és abbahagyhatatlan, hiszen olyan részeit mozgatja meg személyiségünknek, melyek sokszor rejtve maradnak még előttünk is, legyen szó lelki, szellemi vagy fizikai képességekről. A kikapcsolódástól az önfeledtségen át az önismeretig minden korosztály számára óriási lehetőségeket rejt.

A játék egy nagyon komplex fogalom, sok mindent takar, hiszen az építőkockáktól kezdve, a hintázáson, strandoláson, sportokon, a tábla- és kártyajátékokon át a bábozásig, színházig egészen széles repertoárral rendelkezik, talán még felsorolni is képtelenség lenne. Ami azonban mind a felnőttek, mind pedig a gyerekek között megmaradt és mindig nagy kedvtelésnek örvend: a szerepjáték.

A szerepjátékok láthatatlanul is szerves részét képezik a felnőtt és gyerekvilágnak. Ezt mi felnőttek státusznak, címnek, karriernek is nevezhetjük és egyáltalán nem játéknak éljük meg, pedig valójában ezek is mind szerepek – ahogyan meg is nevezzük őket időnként, mint pl. anya- vagy vezető szerep.

Társadalmunk berendezkedése révén a felnőttek játékainak tárháza összeszűkült, sok olyan lehetőség, mely korábban örömet okozott, az felnőttkorban már gyerekesnek van bélyegezve.

A gyermekeknél ugyanezt elképzelt játéknak hívjuk és kulcsfontosságú eleme az egészséges fejlődésnek. Azonban, ami a gyermekeknél egyszerű játéknak tűnik – szórakoztatják magukat –, az valójában egy összetett folyamat, amely hatással van a gyermek életének minden vonatkozására.

De hogyan is segít a képzeletbeli játék a gyermeki agy fejlődésében? Hogyan befolyásolja a megismerést?

A kiemelkedő jelentőségű szerepjáték különleges módokon tudja megmozgatni egy gyerek fantáziáját úgy, hogy közben kiragadja őt a hétköznapokból és elrepíti egy egészen más törvényszerűségek uralta világba, mely ugyan sokban hasonlít az őt körülvevő valóságra, de keveredik a belső megéléseivel, érzelmeinek kivetüléseivel. A gyermek egy olyan világot tud teremteni magának a választott szerepek által, mely megismerésre, felfedezésre és megértésre vár.

Ezek az eljátszott jelenetek, szerepek nem csak a körülötte lévő jelenségek imitálására korlátozódnak, hanem a gyermek bensőjében zajló folyamatokat is széles spektrumban jelenítik meg azokkal az eszközökkel, aminek a gyermek éppen birtokában van az életkorának, fejlettségének megfelelően.

A biztonság élménye

Számos mód van arra, hogy a strukturálatlan, gyermekközpontú játék egészséges gondolkodást építsen ki. Alapvetően a formákban, szerepekben való játék a nyelv elsajátításában, a világ megismerésében, meghatározásában és gondolkodási készségek kialakulásában segít. Illetve nagyon nagy szerepük van stresszes helyzetek értelmezésében, feldolgozásában, ugyanis egy-egy szerepjáték megkönnyítheti a dolgunkat abban, hogy megértsük, a gyermek miként éli meg ezeket a körülötte zajló eseményeket, mivel könnyen bele tudja élni magát a különböző szerepekbe.

Egy gyermek életében az egyik legfontosabb tényező a biztonság élménye. Legyen itt szó érzelmi, fizikai vagy akár anyagi biztonságról. A szerepekkel való játék, a mások bőrébe bújás, az imitálás éppen egy ilyen közeg, hiszen a gyermek számára ez a nagyvilágnak egy biztonságos mása, s közben:
    – segít megélni játékosan egy valós helyzetet
    – a gyermek különböző szerepekbe helyezkedve újabb perspektívákat fedezhet fel magának
    – bátorítja abban, hogy kifejezze gondolatait, érzéseit egy játékos helyzetben
    – fejleszti a kreativitást és az empatikus készségét
    – könnyebben megérti egy-egy cselekedett negatív és pozitív következményeit.

Egy szerepjáték lényege a biztonságot nyújtó helyzetből fakadóan, hogy a gyermek el tudja engedni a fantáziáját, képes felszabadítani érzelmeket, amiket addig nem tudott megmutatni. Szerepjáték közben személyiségjegyeket, érzelmeket tud eljátszani, amik segítenek a tudattalannak feldolgozni olyan érzelmi állapotokat, melyeket direkt módon nem mer, nem tud kifejezni. Történetek, helyzetek, más személyek eljátszásával az örömöt adó játék oldaláról tud azonosulni szomorú, félelmetes eseményekkel is. És a kulcsszó a játék, mely az öröm forrása.

Legtöbb esetben a gyermek a felnőtteket játssza el. Akár a környezetében zajló eseményeket jeleníti meg, dolgozza fel (papás-mamás játékok), akár olyan szerepeket ölt magára, melyekkel saját élményen keresztül ismerkedni, azonosulni szeretne (tűzoltó, katona, orvos stb.), a játékkal minden esetben a körülötte lévő világot akarja felfedezni, megérteni. A mesén alapuló szerepekkel pedig a metaforákon keresztül kap segítséget elvont fogalmak, nehezen érthető érzelmek, érzések feldolgozására.

A nyelvi készség fejlődése a szerepjátékok által

A gyerekek párbeszédet folytatnak magukkal, amikor elképzelt játékot játszanak. A szerepjáték történetet teremt, és hangot ad a különböző szereplőinek. Amikor a gyerekek másokat imitálnak, olyan szókincset fejlesztenek ki, amely lehetővé teszi számukra, hogy megnevezzék és navigálják a körülöttük lévő világot. Kevésbé szóbeli gyerekek többet beszélhetnek a képzeletbeli játék során, mint más beállításokban.

A múlt század első felében élt orosz pszichológus, Lev Vigotszkij kognitív fejlődésének elmélete azt állítja, hogy a külvilágtól származó információk a nyelven keresztül változnak és internalizálódnak, válnak belső tényezővé. Mivel a nyelv egyaránt a kommunikáció szimbolikus rendszere és a kultúra, valamint a történelem közvetítéséhez használt eszköz, a játék, amikor helyzeteket imitálunk vagy jelenítünk meg, alapvető szerepet kap a nyelvi fejlődésben.
A játékban lévő gyerekek a „belső beszéd” folyamatán keresztül értik a világot – vagyis gyakran szólnak hangosan maguknak. Felnőttként ezt a képességet elveszítjük, mert társadalmilag nem elfogadott viselkedés egy felnőtt számára.

Vigotszkij szerint az értelmi fejlődés először szociálisan történik. Vagyis a gyerekek figyelik a szülői viselkedést, hallgatják a szülők beszédét, majd próbálják utánozni őket. A gyermekközpontú játékon keresztül a gyerekek különböző szerepet töltenek be és különböző nyelvi felhasználásokat próbálnak ki, amelyik mindegyike segít abban, hogy a belső megismerést külsőleg szabályozzák.

A szerepjáték, mint tanulás

A játék lehetővé teszi a gyermekek számára, hogy olyan világot hozzanak létre és fedezzenek fel, amelyet elsajátíthatnak. Ez segít nekik új kompetenciák kialakításában, bizalmat és rugalmasságot épít, amelyekkel könnyebben szembe nézhetnek jövőbeli kihívásokkal.
A nem irányított játék hozzájárul a gyermekek fejlődésében ahhoz, hogy megtanulják, miként dolgozzanak csoportokban, osztozzanak, tárgyaljanak, oldjanak meg konfliktusokat, és megtanulják az önálló érdek-képviseleti készségeseket. Nagyban hozzájárul, hogy a saját tempójukban haladhassanak, és fedezzék fel saját érdeklődési területeiket.

A passzív szórakoztatással ellentétben a játék aktív, egészséges testeket épít. Valójában a strukturálatlan játék ösztönzése kivételes módja lehet a gyermekek fizikai aktivitási szintjének növelésének.

A gyerekek folyamatosan használják a problémamegoldó készségeket – amikor kísérleteznek és vizsgálódnak, amikor anyagokat választanak, és amikor együtt próbálnak dolgozni: "Milyen messzire fog ez a víz spriccelni? – Honnan jön ez a hang? – Mit gondolsz, mi lesz, ha még egy fakockát adunk hozzá?”
A gyerekek önfeledt játékainak megfigyelése arra a következtetésre utal, hogy a kreatív gondolkodás és a kritikus gondolkodás képessége a problémamegoldás alapvető elemei.

A kreatív gondolkodás a szerepjátékokban 

A gyermek képessége, hogy sokféle módon megvizsgál egy adott problémát, magába foglalja különböző módszerek megismerését, új ötleteket generálhat, vagy egyedi módszereket hozhat létre. A kreatív gondolkodókészség alapja a kockázatvállalás, a kísérletezés és a hibák elhárítása.

A szülő, pedagógus feladata a kreatív gondolkodás ösztönzése. A jó gondolkodók képesek arra, hogy ötleteket találjanak, a rugalmas gondolkodók pedig számos lehetőséget látnak, vagy új utakat fedeznek fel.

Szerepeink a gyermek játékában

Tehát a felnőttek szerepe kiemelten fontos a gyermekek szerepjátéka során. A szülő, pedagógus ilyenkor, mint külső partner, négyféle szerepet vehet fel: megfigyelő, támogató, segítő és modell.

Megfigyelő szerep:
Megfigyelőként a háttérben mozgunk, ahonnan megfigyeljük a gyermekek probléma-megoldási készségét. Ebben a pozícióban megérthetjük, hogy mi is zajlik bennük, mi foglalkoztatja őket. Sokszor érezhetjük, hogy szívesen megoldanánk a felmerülő problémát, helyzetet, de itt a türelem és a megfigyelés a feladatunk. Nézni, milyen kreatív gondolkodással rendelkeznek, s leszűrni, miként tudjuk a későbbiekben rávezetni őket újabb, kreatívabb megoldásokra.

Támogató szerep:
A támogató elismeri a gyermekek próbálkozásait, megerősítéseket ad a számukra, hogy amit csinálnak, az fontos. A gyermekekben felmerülő szorongások, félelmek, megrekedt érzelmek esetén bátoríthatjuk szavakkal, hogy nyugodtan éljék meg az érzést, ami bennük van, de sok esetben elegendő egy mosoly is, hogy érezzék, velük vagyunk, értjük és támogatjuk őket abban, amit csinálnak. Támogatóként teremtsünk olyan környezetet és helyzeteket, ahol a gyermekek szabadon kinyilváníthatják érzéseiket anélkül, hogy rossznak éreznék magukat a bennük feszülő érzések miatt.

Segítő szerep:
Segítőként feltehetünk nekik olyan, nyitott válaszokat sejtető kérdéseket, melyekkel új elgondolásokkal, ötletekkel állhatnak elő. Ez segíti a kreatív és logikus gondolkodás fejlődését. Az eldöntendő kérdések sokszor csak bezárják az új utak felé nyitó lehetőségeket a számukra, ezért fontos, hogy érezzék, a lehetőségek bennük vannak.

Modell szerep:
Modellként jelen lenni az egyik legfontosabb és folyamatosan megmutatkozó szerepünk. Ebben a helyzetben azon kell gondolkodnunk, hogy mi magunk milyen problémamegoldásokkal rendelkezünk, ugyanis akár tudatában vagyunk, akár nem, a gyerekek mindig figyelnek. Ha egy olyan probléma merül fel, amit a gyermek lát, érez, akkor beszéljünk róla az ő szintjén, és beszéljük át azt is, hogy milyen megoldásokkal rendelkezünk az adott helyzetre. Be is vonhatjuk a gyermeket, hogy találjon ki ő megoldásokat a szintuációra.
Sokat segíthetünk szerepeik gyakorlásában, ha megerősítjük őket abban is, hogy a felnőttek is hibáznak. Mondjuk el, miben hibáztunk, s hogy miként korrigáltuk azt. Lássák, hogy hibázni nem bűn, s tanulják meg, mit jelent helyrehozni, korrigálni egy-egy hibát.

Néhány ötlet, hogy mivel támogathatjuk meg a kreatív gondolkodást:

– Ötletelés. Tegyünk fel olyan kérdéseket a gyerekeknek, beleszőve érintettségüket is, amelyekre sok jó válasz lehetséges. Például, ha gyerekek beszélgetnek az éjszakáról, akkor megkérhetjük őket, hogy szedjék össze, mennyi minden világíthat az éjszakában; kik azok, akik éjszaka dolgoznak stb. Ezeket a szerepeket aztán el is játszhatjuk velük. Vagy pl. vegyünk elő zoknikat, húzzuk a kezünkre és mindenki válasszon magának egy hőst, akit az együtt kreált mesében meg szeretne jeleníteni. Hagyjuk, hogy a gyerekek vezessenek, mi csak az eszközöket adjuk a számukra.

– Tükrözés. Ez segít a rugalmas gondolkodásban. Kérjük meg őket, hogy a helyiségben lévő tárgyakról mondjanak történeteket, kössék őket szerepekhez, játsszák el.

– Kihívás. Ösztönözzük a gyerekeket, hogy gyakorolják a kritikus és logikus gondolkodást azzal, hogy kifejthető kérdéseket teszünk fel nekik. Például: Milyen feladatokat lát el egy mentős? Mire lehetne használni egy nagy rétet? Miből lehet házat építeni, s azok hogyan nézhetnének ki?

– Figyelem. A kritikai gondolkodás fejleszthetjük azzal, ha olyan kérdések felvetését kérjük, amelyeknek szerintük nincs értelme, amikre a gyerek rácsodálkozik. Például: Miért nem látom a szelet? Miért van körülöttem árnyék, és bennem miért nincs?
Nem kell tudnunk a helyes választ, inkább a gyerekekkel együtt kell ötletelni, hogy mi lehet a válasz.

Együtt az egészben 

Akár megfigyelők, támogatók, segítők, avagy modellek vagyunk, minden esetben csatlakozhatunk a játékhoz. Megkérhetjük, hogy adjanak nekünk szerepet, olyat, amit ők választanak a számunkra. Hagyjuk, hogy irányítsák a játékot, rendezzék a jelenetet, írják a történetüket.

A közös játék ideális lehetőséget biztosít, hogy teljes mértékben részt vegyünk gyermekeink világában, annak építésben és megértésében. Kifejezi az összetartozást és azt erősíti bennük, hogy megértjük őket és számíthatnak ránk.
És ne feledjük: a játék örömet okoz, ami pedig létfontosságú egy egészséges fejlődés szempontjából is.

A közös játék a szerepeink mellett rejt egy fontosabb perspektívát is, mégpedig az együtt töltött idő értékét, melyet semmi nem válthat ki. Játszani öröm minden korosztály számára. Ha pedig együtt játsszunk – amellett, hogy jobban megismerjük gyermekeinket –, akkor az életkorok, gondolkodások, fantáziák különbözősége következtében egy sokkal színesebb történet kerekedhet ki, melyet még évekkel később is szívesen emlegetünk.

Forrás (_) (_) (_

Szólj hozzá

* Név:
* E-mail cím: (nem publikus)
   Weboldal:
* Hozzászólás:
Kód