Weboldalunk használatával jóváhagyjod a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.
Menü

Fokhagyma a sebgyógyítás szolgálatában

Azokban az időkben, amikor még nem léteztek antibiotikumok és a gyógyszerészet is gyerekcipőben járt, egy szelet fokhagymával közel egy gyógyszetárat ki lehetett váltani, köszönhetően a növény széles spektrumú alkalmazhatóságának.

Sok feljegyzés maradt fenn, melyeket átolvasva kiderül, hogy voltak esetek amikor csak a népi hiedelem táplálta a fokhagyma használatát. A legtöbb esetben azonban valós eredményeket értek el, és a mai napig vannak olyan térségek, ahol még mindig használják is "gyógyításra".

Sok névvel illették a növényt akkoriban, mint például "orosz penicillin", "természetes antibiotikum", "növény talizmán" vagy éppen "kígyófű".
Érthető, hogy felismerve és tanulmányozva a különböző gyógynövények, így a fokhagyma szervezetre gyakorolt hatásait, az orvostudomány és a gyógyszerszakma is egyre inkább alkalmazásuk felé fordult.

A sokoldalú felhasználási lehetőségei közül most elsősorban a sebgyógyításban, a bőrfelszín egészségének megőrzésében és annak visszaállításában játszott szerepét kutattuk fel.
 

A FOKHAGYMA KÜLSŐLEGES ALKALMAZÁSA A TÖRTÉNELEMBEN


Tudta, hogy már ősi indiai rituálék is említik  a fokhagymát?

A Vedák, amik a hinduk ősi szent iratai, a papok egyik leggyakrabban használt növényeként emlegetik, amit a harcban szerzett sebek kezelésére alkalmaztak.

Egyiptomi régészek pedig már a 3200 évvel Krisztus előtti időkből is találtak fokhagymát a piramisokban a múmiák mellett, papirusz tekercsek pedig megpucolt formában írnak róla, amit a rabszolgák sebeibe kell nyomni és így tovább tudnak dolgozni. Nem a leghumánosabb módja a sebkezelésnek, viszont akkoriban működött.

Az egyiptomi kultúra térhódításának köszönhetően ezek a módszerek eljutottak a későbbi perzsa birodalmon át, Babilóniába és az ősi izraeli civilizációkba is. Ez utóbbi történelmében a fokhagyma a bőr felszínén található makacs paraziták elleni legjobb megoldásként kerül említésre.

Érthető, hogy a görög harcosok és később a rómaiak idején is, a növény elsődleges táplálék és sebfertőtlenítő hatóanyag volt, amely minden tábori "orvos" eszköztárában kötelező elem volt.
Minket is meglepett, hogy például kígyómarás ellen borral összekeverve hatásos ellenszérumnak bizonyult.

Ez a rómaiaknál addig fajult, hogy a tehetősebbek már a kígyómarás megelőzésére és a csúszómászók távoltartására is alkalmazták: fokhagyma fürdőt vettek, vagy olyan permettel vonták be testüket.

Ugorva egy nagyot az időben, az asszír birodalom, a szláv népek és a keleti birodalmak is elkezdték alkalmazni a bőrfelszín problémáinak megoldására. Pókcsípés, állatharapás és fekély elleni hatóanyag lett a fokhagyma, itt már zúzott formában is említik a korabeli elbeszélések.

A római hagyományok pedig a harcászatban éltek tovább, a legtöbb középkori és azt követő háborúban szerepet kap a fokhagyma sebgyógyító és fertőtlenítő tulajdonsága.

Az angol Allimax és Alliderm fokhagyma készítmények gyökerei az 1500-as évek Angliájába nyúlnak vissza, amikor a növényt földközi-tengeri kereskedők bevitték a szigetországba. A korszak egyik legnagyobb professzora, Adam Lonicer, arról számolt be, hogy szinte azonnal a hegek és korpásodás kiküszöbölésére kezdték el használni az angolszászok. Baktérium-, vírus- és gombaölő hatását számos esetben dokumentálták.

Az orvostudomány előre törésével már tudatosan kezdték el alkalmazni, ami hamar meghozta az eredményeket: visszaszorították a tífuszt, vérhas járványt fékeztek meg, a pestis tombolását számolták fel a fokhagyma alkalmazásával.
 

MIÉRT NEVEZTÉK "OROSZ PENICILLINNEK" A NÖVÉNYT?


Az oroszok egyszerre használták a növényt a komolyabb légúti megbetegedések kezelésére és a hadseregben a szúrt, lőtt sebek felszíni kezelésére, fertőtlenítésére. Felismerték, hogy a fokhagyma képes felgyorsítani a bőr újraképződését és sebösszehúzó hatása van. Igaz, égető érzésről számoltak be a katonák, és az erős irritáló szag sem volt kellemes. Ezeket a hagyományokat folytatva a Vörös Hadsereg, az első és második világháború alatt is kötelezővé tette használatát a táboraikban.

A 20. században indult orvosi kutatások tárták fel a sebkezelés hatékonyságának az okait, megállapítva, hogy a fokhagyma a gram pozitív, gram negatív baktériumok ellen is hatásos, amennyiben adott mennyiségű allicint tartalmaz az oldat. Innentől tudatossá vált előállítása.

Az Allimax Alliderm organikus fokhagyma gél ezeket a hagyományokat követve jött létre, egy komoly orvosi kutatómunka eredményeképpen. Gyorsan, nyom nélkül felszívódó kozmetikum, 100% stabilizált allicin tartalommal, C-vitaminnal és aloe veraval.

Tartalomhoz tartozó címkék: Megoldások betegségekre

Keresés