A FIFO arány - a nagyüzemi halfarmok árnyoldalai

A FIFO arány - a nagyüzemi halfarmok árnyoldalai

Halolaj választásakor a legfontosabb tényezők, amiket figyelembe kell vennünk, az olaj természetessége és tisztasága. A megfelelően tiszta halolaj kellőképp stabil, és biztonságosan is alkalmazható. De mi van a halfarmokkal? Cikkünk egy fontos mérőszámot mutat be és jár körül!

A témában a Friend of the Sea minősítés ad nekünk fontos támpontot azáltal, hogy sok olyan összefüggésre, érdekességre látunk rá, amelyekről idehaza kevesebb szó esik, nincs annyira fókuszban.

Már több cikkünkben foglalkoztunk a nagyipari halfarmokkal, most ennek egy másik szegmensét szeretnénk bemutatni. Amellett, hogy sok vitára adhat okot ezeknek a típusú halaknak és olajoknak a minősége, biztonságossága, a környezetre is indokolatlanul nagy nyomást gyakorol létezésük.

A címben jelzett FIFO arány egy több, mint 10 éve használt kifejezés a haltenyészeti iparágban. Az angol nyelvű rövidítés jelentése "Fish in, fish out", magyarra fordítva legjobban a "hal bekerülés, hal megtérülés" áll a legközelebb ehhez.

Ez azt fejezi ki, hogy mennyi vadon fogott halra van szükség ahhoz, hogy egységnyi halfarmon tenyésztett halat felneveljünk.

Már önmagában ez is egy komoly ellentmondás, de maga az arány az, ami igazán figyelemfelkeltő.

200 kg halfarmon nevelt lazac felneveléséhez több mint 1000 kg vadon fogott tengeri halra van szükség. Vagyis a FIFO arány 5:1 ebben az esetben.

Miért van erre szükség?

A lazac ragadozó hal, szabadon élve omega-3-hoz az elfogyasztott kisebb halakon keresztül jut.

Ahhoz, hogy a halfarmokon ketrecekben nevelt lazac húsa megfelelő mennyiségű omega-3 zsírsavat tartalmazzon, vadon élő apróbb halakkal kell etetni.

A lazac tenyésztés a halgazdálkodás legjövedelmezőbb része, sokkal többet el lehet kérni a lazacért, mint amit a táplálásukhoz felhasznált vadon fogott halakért. A vad lazac számának csökkenése, az árának drasztikus emelkedése és a megnövekedett fogyasztói igények miatt ilyen farmokkal lehet felgyorsítani a szaporulatokat. Jelenleg 1 kg vad lazac háromszor annyiba kerül, mint egy 1 kg halfarmon nevelt lazac.

Mára ez eljutott oda, hogy 100 kg elfogyasztott lazacból világszinten már 70-80 kg ilyen farmokról kerül ki.

Mit mutatnak a számok?

1000 kg vadon élő sós vízi, omega-3-ban gazdag halból 50 kg olaj és 250 kg halhús állítható elő biztonságosan. Ezek a halak mélyebb vizekben élnek, természetes planktonokat, algákat esznek és kiváló minőségű omaga-3-ban gazdag húsuk van.

Ha ugyanezt a mennyiséget halfarmok táplálására használják fel, 200 kg farmon nevelt lazac fejlődéséhez járulnak hozzá.

200 kg lazacból is kinyerik az 50 kg olajat, azonban mindössze 75 kg halhús mellett. Összehasonlítva, a vadon élő halakból 175 kilogrammal több halhús maradna fogyasztóknak.
Évente 3 millió tonna farmon nevelt lazacot tenyésztenek világszinten, amihez 15 millió tonna élelemként felhasznált vadvízi halat használnak fel.

Érdekes adat, hogy a világon előállított omega-3 olaj készlet felét a halfarmok táplálásához használják fel. Ördögi kör, mert a halfarmok relatíve olcsóbb lazaca iránti igény nem csökken, amit viszont egyre nehezebb lesz kielégíteni a vadon halászható élelemként használt fajok visszaszorulásával, lehalászásával.

Ez a FIFO arány a rákok, pontyok esetén is hasonló problémákra mutat rá.

Mondhatnánk, hogy mi magyarok, azzal, hogy alig fogyasztunk lazacot, nem támogatjuk ezt a folyamatot. Csakhogy az omega-3 hiányhoz kapcsolható egészségi problémák és az ebből következő megbetegedések megelőzése miatt pont nekünk lenne szükségünk többre a tengeri halételekből - csak jól megválogatva annak fajtáját.

{product: 5,3,4,9,8,2,26}

Szólj hozzá

* Név:
* E-mail cím: (nem publikus)
   Weboldal:
* Hozzászólás:
Kód