Kincs a föld alól: a gyömbér jótékony hatásai
A gyömbér egy forró égövi növény, ami Ázsia trópusi erdeiből származik. Az elsősorban fűszernövényként ismert gyömbér ereje ujjasan szerteágazó, vaskos gyökerében rejlik. Ezt a részét használják fűszerként és gyógyászati célokra egyaránt.
A csípősen kesernyés ízű gyökér ma már a nagyobb élelmiszerüzletek és a kisebb zöldségesek polcain is megtalálható, az őrölt mellett akár nyers formában is. Semmihez sem hasonlítható csípős-kesernyés ízét a benne található illóolaj, a bizabolén, valamint a gyulladáscsökkentő hatásáért is felelős shogaolok és gingerolok okozzák.
A gyömbérről az első írásos említés időszámításunk előtt 3000 környékéről származik, az akkor íródott első nagy kínai füvészkönyv, a Ben Cao Jing fontos gyógyszerként hivatkozik rá, amit megfázásra, lázra, hidegrázásra, leprára és tetanuszra javasoltak.
Nyers formában először időszámításunk után 500 környékén tesznek róla említés a Ming Yi Bie Lu-ban („Híres orvosok vegyes feljegyzései”), a korábbi füvészkönyvek mind szárított formában javasolják a fogyasztását.
Az indiai kultúrára is jellemző volt már a Krisztus előtti időkben, hogy fűszerként és gyógynövényként is használták. Az ájurvédikus orvoslás úgy tartotta, a gyömbér nem csak a test, hanem a lélek orvossága is. Úgy vélték, hogy fokozza az intelligenciát (élénkíti az agyműködést), emellett pedig emésztést segítő, gyomornyugtató, vértisztító, immunerősítő, nemi vágy fokozó hatást is tulajdonítottak neki, továbbá leheletük frissítésére is a gyömbért használták.
Az indiaiak gyömbérrel puhították meg a húsokat és az egyéb, nehezen emészthető ételeket, és ezzel is tartósítottak bizonyos élelmiszereket.
A tibeti orvostudomány az egészség megőrzésére és az élet meghosszabbítására alkalmas elixírt készített a gyógynövényből, amit méregtelenítő hatása miatt szertartásokon fogyaszttattak a megfiatalodni vágyókkal.
Európába valószínűleg azok az arab kereskedők hozták be az illatos gumókat, akik Indiából hazavitték azt. Elsőként a görögök használták a kontinensen, fűszerként és gyógynövényként egyaránt. Elsősorban emésztést segítő tulajdonsága miatt fogyasztották étkezések után nyersen, később kenyérbe sütve – így született meg a ma is ismert édesség, a gyömbérkenyér.
A Római Birodalomban már gyógyszerként kezelték a gyömbért, pozitív hatásai és a nagy kereslet végett pedig adót is kiszabtak rá. A rómaiak, akik sokáig a bors gyökerének tartották a gyömbért, elsősorban gyomorproblémáik kezelésére használták, majd fűszerként is beépült konyhájukba. Ők vitték tovább az első században a mediterrán térségbe és Angliába, mint emésztést javító orvosságot. Ezzel egyidejűleg jutott el Mexikó térségébe is a gumó.
Ezt követően a barbár törzsek betörései miatt a gyömbér egy időre eltűnt az asztalokról, és csak a keresztes hadjáratok által fellendített fűszerkereskedelem hozta azt vissza azt a 11. században, amikor már angolszász orvosi könyvek is megemlítik, mint régóta ismert gyógynövényt.
Közben a portugál gyarmatosítóknak köszönhetően Afrikában is elterjedt a növény használata, ahol vágyfokozó hatása miatt természetes afrodiziákumként használták. A receptet egy régi indiai írásból merítették, reszelt gyömbér levét keverték mézzel és tojással a várt hatás elérése érdekében. (Ehhez kapcsolódik a magyar hagyomány is, miszerint a lányok gyömbéres kenyeret sütöttek kiszemeltjüknek, remélve, hogy így nagyobb kedvvel házasodnak a legények.)
Az első magyar nyelvű említése a Pray-kódexből származik, melyet a 12-13. század fordulóján írtak. A kódex több egészségügyi szabályt is tartalmazott, melyekben csaknem 30 növényt említenek meg – köztük a gyömbért, mint a gyomor karbantartóját.
A 15. században, amikor a könyvnyomtatás elterjedt és lehetővé tette az információk gyorsabb terjedését, egy angol orvos, Nicholas Culpeper népi gyógynövény könyvén keresztül jutott el a gyömbér, mint „gyógyszer” az egyszerű háztartásokba. A könyvben a gyökeret úgy mutatja be, mint ami enyhíti a gyomor panaszokat, segíti az emésztést, átmelegíti az ízületeket és jót tesz a köszvénynek.
Ezután a könyvek egyre egyszerűbbé váló sokszorosítása miatt a gyömbér elterjedését semmi sem akadályozta, rövid időn belül ott is ismertté vált, ahol korábban sosem hallottak róla. Mára mondhatjuk, hogy világszerte ismert fűszer- és gyógynövénnyé nőtte ki magát, Amerikától Ausztráliáig mindenhol ismerik és kedvelik.
Azokban az országokban, ahol nincs messzire visszanyúló hagyománya a gyömbér, mint fűszernövény használatának, elsősorban immunerősítő és gyomornyugtató hatása miatt fogyasztják.
A növény gyógyhatása annak köszönhető, hogy számos biológiailag aktív anyagot tartalmaz. Ezek közül a legfőbbek a következők:
Következő cikkünkben a gyömbér főbb gyógyhatásait ismertetjük, az új írásból kiderül, hogyan támogatja a gyömbér a szív-érrendszer egészségét, miként nyugtatja a gyomrot, miért hatékony megoldás megfázás, influenza, köhögés ellen, hogy képes féken tartani a diabéteszt és a migrénes tüneteket, valamit csökkenteni az ízületi fájdalmakat és a menstruációs tüneteket!
