Lazacfarmok - akár az ipari disznók

Norvégia nyolcvanháromezer kilométer hosszú partszakaszán több mint kétszáz fajta hal él, az atlanti lazac mégis mindig kiemelkedő szerepet töltött be az ország halászatában.

A hatvanas évek környékén a norvég halászat visszaesett, a lazacállomány ritkult, így a norvégok a hetvenes évek elején belekezdtek a tenyésztésébe. Hamar világossá vált, hogy ez remek üzlet, a lazacfarmok gyorsan szaporodtak, mára az atlanti lazac az ország egyik legjelentősebb tengeri terménye, ez teszi ki a halexport negyvenkét százalékát. 2011-ben Norvégia több mint egymillió tonna lazacot termelt.
 

A lazac természetes körülmények között tíz évig is elél, az első éveit folyókban tölti, a következő egy-négy évét a tengerben, majd ivarérett korában visszatér ívni az édesvízbe. A tenyészetekben a lazacok három és fél évesen már elérik a vágósúlyt, mesterségesen keltetik, édesvízi tankokban nevelik, majd 10 dekásan a farmokra szállítják őket.

A telepeket általában szélvédett, nyugodt vizű norvég fjordokban építik fel, a lazac ugyanis rossz időben tengeribeteg lesz. Nagyon érzékeny a vízfrissességre és az oxigénmennyiségre is, ráadásul különböző életszakaszaiban más a hőmérséklet-, a só- és fényigénye, így a növekedés folyamatát kamerákkal, érzékelőkkel ellátott bonyolult informatikai rendszer szabályozza. Ezek segítségével történik a táp adagolása is.

A lazac ragadozó, így a táp emberi fogyasztásra alkalmatlan halból készül, méghozzá jó sokból. Mivel a farmon nevelt állatnak nincs sokkal több mozgástere, mint egy hipermarket akváriumában várakozó pontynak, a betegségek megelőzésére különösen figyelniük kell a tenyésztőknek. Meg is kapják a halak az oltásaikat, ahogy a telepre érkeznek.

 

Palotás Péter, a Budaörsi Halpiac alapítója szerint a Magyarországra behozott frisshal import hatvan százalékát a lazac teszi ki.

(Forrás: Origo)