Pszichológiai háttér
Gyermekünk születése után néhányunk számára nehéz azonnal megélni vagy valóban átérezni az anyasággal vagy apasággal járó örömöt és kötődést.
Szeretnénk, ha tudnád: teljesen rendben van, ha valakinek nem azonnal jön az érzés, hogy igazán anya vagy apa lett, vagy ha kezdetben nehezen talál örömet ebben az új szerepben.
Ez egy olyan folyamat, amire sokféle tényező hat, legyen az tudományos, biológiai, pszichológiai vagy akár társadalmi. A kutatások és más szülők tapasztalatai is azt mutatják, hogy mindez nagyon gyakori és sokszínű élmény.
Nézzük meg a felmerülő nehézségek pszichológiai hátterét
Sok szülő találkozik olyan nehézségekkel, mint a szülés utáni depresszió, szorongás, pozitív szülői példák hiánya, vagy épp a mindennapi élet stresszforrásai, mint anyagi vagy párkapcsolati problémák.
Mindannyian különböző utat járunk be a szülővé válásban – minden nehézség, érzés és tapasztalat fontos és elfogadott.
Fontos tudatosítanunk, hogy a különböző pszichés kihívások teljesen megszokottak a friss szülők életében:
Szülés utáni depresszió, szorongás:
Ezek a nehézségek tartós szomorúságban, ingerlékenységben, alvás- vagy étkezési nehézségekben mutatkoznak meg, és megnehezítik a kapcsolódást a babával.
Feldolgozatlan traumák, pozitív szülői példa hiánya:
A feldolgozatlan traumák vagy a pozitív szülői minta hiánya félelmet, elkerülést vagy blokkokat okozhat abban, hogyan válj jó szülővé.
Mindennapi stresszhelyzetek:
Szülőként az anyagi gondok, párkapcsolati feszültségek vagy elszigeteltség tovább gyengíthetik az önbecsülést és fokozhatják a bűntudatot, kisebbrendűségi érzéseket.
Túlzott önkritika:
A szülői önkritika és kétely szinte mindenkinél feltűnik. Sokan úgy érzik, nincs türelmük, készségük vagy elég energiájuk a baba igényeire reagálni, ami állandó kudarc élményt okozhat.
Irreális társadalmi elvárások:
Az ideális szülőségről alkotott társadalmi kép és a „tökéletesség” mítosza is fokozhatja a stresszt, visszatartva a szülőket attól, hogy nyíltan beszéljenek a nehézségeikről vagy segítséget kérjenek. Gyakori az is, hogy a szülő fél a kívülállók megítélésétől vagy attól, hogy beavatkoznak a családi életbe.
Temperamentum:
Fontos hozzáadni a fentiekhez, hogy a szülő és a gyermek temperamentuma, saját gyermekkori tapasztalataink, és a támogató közeg megléte vagy hiánya is formálják, milyen gyorsan és hatékonyan tud alkalmazkodni valaki az új szülői szerephez.
Szubjektív lelki okok:
Gyász a régi életért:
„Hiányzik a szabadság. Hiányzik a csend.Hiányzik az, aki előtte voltam.” És ez nem azt jelenti, hogy nem szereted a gyermeked. A szeretet és a gyász képes együtt élni.
Identitásválság:
„Ki vagyok most?” Sokunknak újra kell definiálnunk önmagunkat, hiszen nemcsak szülővé, hanem egy egészen új szerep hordozójává is válunk – ennek a folyamata időbe telik és sokszor bizonytalansággal jár
Izoláció:
“A barátaim már nem érnek el, mert állandóan pelenkát cserélek.” A baba születésekor az izoláció érzése sok szülő életét érinti, és komoly kihívást jelenthet – nemcsak anyáknál, hanem apáknál is. Gyakran magában hordja a barátokkal, családdal való találkozások számának csökkenését — pl. „a barátaim már nem értenek meg”, illetve kevesebb „én-idő”.
Kontrollvesztés:
Az „irányítás elvesztése” alatt itt azt értjük: amikor friss szülőként úgy érezzük, hogy nem tudjuk irányítani az érzelmeinket, a testünket, a babával való kapcsolatunk alakulását, a napirendjét vagy a szerepét — és ez félelmet, szorongást, frusztrációt generál.
Félelem a hibázástól:
„Mi van, ha rosszul csinálom? Jobbat érdemelne.” Friss szülőként gyakran szembesülünk azzal, hogy „mindennek tökéletesnek kell lennie”. Félsz, hogy elejted. Rettegsz, hogy rosszul eteted. Izgulsz, hogy nem tudod megnyugtatni. Mindenki mást olyannak látsz, aki jobban csinálja. De figyelj: A baba nem tökéletes szülőt kér. A baba TÉGED kér. Nem kell „csodálatosnak” lenni. Elég, ha jelen vagy. Ha megpróbálod és együtt vagytok.
Titkolt szégyen:
A társadalom azt mondja: „Együtt a csoda, az öröm, a boldog új kezdet.” Ha te nem így érzed, szégyennek tűnhet bevallani. Lehet, hogy inkább fáradt vagy, sírós, távolságtartó, vagy csak „túlélésre játszol” az idegi és testi kimerültség miatt. Ez nem csak veled történhet meg. Érezheted rosszul magad, hiszen nem minden nap ragyogó. Megengedheted magadnak, hogy segítséget kérj.
Apák nehézségei: Az apai kötődési nehézségek természetesek – nemcsak az anyáknál fordul elő. Sokan érzik úgy az elején, hogy csak “asszisztálnak”, vagy mintha “nem is ők lennének a szülők – csak segítenek”. Fontos tudni, hogy az érzelmi bevonódás nem egyik napról a másikra történik: idő, tapasztalás, gyakorlás kell hozzá, és minden apró részvétel jelentős lépés.
A baba etetése, ringatása, pelenkázása vagy akár a bőrkontaktus mind-mind közelebb viszi az apát a gyermekéhez és a saját szülői szerepének megéléséhez. Minden ilyen pillanat segít abban, hogy a bizonytalanságok oldódjanak, és egyre természetesebb, bensőségesebb kapocs alakuljon ki.
Lehetséges megoldások
Támogató kapcsolatok keresése:
Érdemes szülői csoportokat, sorstársi közösségeket, vagy megbízható barátokat, családtagokat bevonni az életetekbe ezzel is csökkentve az izoláltság élményét. A nem vagyok egyedül érzés biztonságot és erőt ad.
Komolyabb nehézségek esetén fontos a szakmai segítség:
Terapeuta, pszichológus, családsegítő, védőnő vagy orvos támogatása irányt mutathat, segíthet a megküzdési stratégiák kialakításában, és – ha szükséges – kezelést is biztosíthat komolyabb problémák esetén.
Öngondoskodás és együttérzés:
Figyelj oda magadra, az alapvető szükségleteidre és a pihenésre. Tudatosan legyél elnézőbb a saját dolgaiddal kapcsolatban, engedd el a tökéletesség elvárását.
Nyílt kommunikáció otthon:
Beszélj őszintén az érzésekről, igényekről – ez javítja a családi kapcsolatokat, segíti a terhek megosztását, és csökkenti a túlterheltséget.
Szülőképzés és tanulás:
A gyermeknevelés rengeteget fejlődött az évek során. Sok olyan megközelítéssel találkozhatsz, amely úgy segítheti kicsinyed fejlődését, hogy könnyebben helyt tudjon majd állni intenzíven változó világunkban. Ez egy olyan befektetés, amelynek eredményeit sokkal később veszed észre majd, ahogy gyermeked egyre nagyobb lesz. Tanfolyamok, workshopok vagy megbízható források is segíthetnek, hogy új készségeket sajátíts el, növeld az önbizalmad, és megtaláld, hogyan tudsz a saját vagy a gyermeked temperamentumához igazodni.
Befogadó támogatás keresése:
Ha lehet, válassz olyan programot vagy közösséget, ahol elfogadják a családi, kulturális vagy anyagi különbségeket.
Ha normálisnak tekintjük az anyasággal/apasággal járó kihívásokat, és a megfelelő közösségben keresünk támogatást, akkor könnyebben fogjuk venni az akadályokat, és újra megtalálhatjuk az örömet, a növekedés és a gyógyulás lehetőségét saját magunk és gyermekük életében.
Forrás: American College of Obstetricians and Gynecologists (ACOG) “Bonding With Your Newborn: What to Know If You Don’t Feel Connected Right Away” KidsHealth (Nemours Foundation) “Bonding With Your Baby” PubMed Central (National Institutes of Health – NIH) “First-Time Parents’ Bonding with Their Baby” WebMD “Bond With Baby: When and How It Happens” PubMed Central (NIH) “The importance of early bonding on the long-term mental health of children” Calm Kid Central “The Emotional and Mental Health Challenges of Parenthood” Foundation for Child Development (FCD-US) “Parenting Matters: Supporting Parents of Children Ages 0-8” University of Texas at Austin (empirical research paper) “Understanding Postpartum Parents’ Experiences via Two Exploratory Studies” Postpartum Support International “Mother-Infant Bonding: It’s Not Always Instant” The Atlantic “How to Enjoy the Often Exhausting, Depressing Role of parenthood”
